Mint a legtöbb aggódó szülő, mi is úgy találkoztunk először ezzel a témával, hogy az egyik köldökzsinórvérbank hirdetésébe ütköztünk. Az ember elolvassa a felsorolt érveket, és "a legjobbat akarom a gyermekemnek" felkiáltassal már meg is kötné a szerződést. Mivel nem kis összegről van szó, azért mi utánanéztünk, hogy akkor pontosan mi is ez a köldökzsinórvér, mi az őssejt, hogyan veszik le, hogyan tárolják, mire lehet felhasználni, szóval, hogy mit is kapunk a pénzünkért? Valójában csak a pro érvek jutnak el hozzánk, hisz emögött van pénz, marketingmunka, emögött van igazi érdek, hogy minél nagyobb pozitív információdömpingben részesüljenek a kedves szülők. Teljesen véletlenul fedeztük fel az ellentábor érveit.
Abban a tévhitben éltünk, hogy a köldökzsinórvérre a babának nincs szüksége, kórházi hulladékként a méhlepénnyel együtt megsemmisítik, így akkor már érdemes inkább felhasználni, mintsem kidobni. Ezt olvashatjuk minden köldökvérbank honlapján. Azonban ha megnézzük a köldökzsinórvér definícióját, akkor azt találjuk, hogy: A köldökvér az újszülött vére, amely az elkötés után a köldökzsinórban és a méhlepényben marad. Tehát a köldökzsinórvér túl van misztifikálva, ez ugyanúgy a baba vére, mint ami születésekor épp a szervezetében kering, ugyanaz az összetétele, a köldökzsinór közvetlen összeköttetésben van a baba vérkeringésével, a placenta szinte a baba egyik szervének tekinthető. Ez nagyon új nézőpontnak hat a sokféle köldökzsinórvérbank honlapjának elolvasása után, mert ott egyáltalán nem, vagy nem így van feltüntetve. És az a marad szó bizony ott a köldökvér definíció végén bizony felvet kérdéseket. Ha ez a baba vére és elkötik, megfosztják ezzel a saját vérellátásától? Mert ha nem csiptetnék és vágnák el túl korán a köldökzsinórt, akkor a benne és a méhlepényben lévő vér "visszakerülne" a baba vérkeringésébe, de ha ez túl extrém kijelentés lenne, akkor is minimum összeköttetésben maradna vele.
A köldökzsinór elkötésére elvileg nincs is szükség, a természet megoldja a problémát, a hideg levegővel való érintkezés hatására a köldökzsinór belsejében található zselés anyag megduzzad, és ezzel elzárja a köldökzsinórban futó artériát és vénákat. De ha ez így van, akkor miért bevett gyakorlat mégis, hogy születés után közvetlenül elvágják a köldökzsinórt?
A köldökzsinór azonnali elvágását az USA-ban, a 30-as években, az érzéstelenítők elterjedésével egyidejűleg vezették be, azzal a címszóval, hogy a drogokból minél kevesebb jusson a babának, hisz az a mennyiség, ami az anya érzéstelenítéséhez, esetleg elaltatásához kellett, az újszülött csöpp kis szervezetének már túl nagy adag lett volna. Jó érv. Azóta viszont modern, epidurális es peridurális érzéstelenítést alkalmaznak, amiből sokkal kisebb mennyiség is eléri ugyanazt a hatást, így az újszülöttre nézve ha nem is zéró, de minimális a hatása.
Az 50-es évekre ez a gyakorlat viszont már előírás lett, annak érdekében, hogy csökkentsék a sárgaság előfordulását. Abban az időben ez nehezebben kezelhető, veszélyeket magában rejtő betegségnek volt tekinthető. Ma már tudjuk, hogy ez egy fiziológiás állapot, minden újszülöttnél érzékelhető enyhébb-kifejezettebb sárgaság, ami a lebomló magzati vörösvérsejtek és a még kevessé érett máj enzimaktivitásának eltéréseiből ered. Magzati korban a vörösvértestek más típusú hemoglobint tartalmaznak, mint a méhen kívüli életben, ezért születés után a régi vörösvértestek elpusztulnak, helyükre új, felnőtt típusú hemoglobint tartalmazó vörösvértestek termelődnek. Ezért következtettek úgy, hogy a köldökzsinórban lévő vérre a babának nemcsak hogy nincs szüksége, de ez egy olyan plusz mennyiség, ami meg káros is, hisz annyival többet kell lebontania a baba szervezetének.
Ez a logika csak ott sántít, hogy egyrészt ez a lebontó és termelő folyamat fokozatosan megy végbe a babában, nem 1-2 nap műve, másrészt az elpusztult vörösvérsejt nem csak a sárgaságot okozó bilirubinra, hanem éppenséggel az új vörösvértestek termeléséhez szükséges vasra is bomlik. Ez persze részletkérdés, megoldják vaspótlással - csak minek kérem vasat pótolni, tessék inkább megadni a babának, ami neki jár, a saját vastartalékait. A lényeg az, hogy ez a gyakorlat olyannyira megszilárdult, annyira a kórházi eljárás részét képezi, hogy egy idő után már senki nem kerdőjelezi meg a létjogosultságát. Olyan hülyeségeket is lehet olvasni ezt az elméletet alátámasztandó, hogy azért van szükség a köldökzsinór mielőbbi elvágására, mert az oxigénhiány az, ami a babát légzésre kényszeríti. Aranyos, nem?
Az utóbbi időben azonban felnyílt néhány orvos szeme, és készült jó pár kutatás, melyek nagy része - nem mind, ezért is vitatott téma meg mindig - a kései köldökzsinór elkötés előnyeit és a korai elvágás hátrányait hangsúlyozza.
Csak néhány érv.
A köldökzsinór kései elvágásának előnyei:
- oxigéndús vérrel látja el az újszülöttet a legkritikusabb első percekben, amikor a tüdő még csak a "szárnyait próbálgatja"
- feltölti az újszülött vasraktárait (csak 6 hónapos korától kaphat a csecsemő vasat is tartalmazó ételt), csökkenti a vérszegénység esélyét
- placentából a baba vérkeringésébe jutó további(!) őssejt mennyiség erősíti a baba immunrendszerét
- könnyebb megszülni a placentát, ha nem kötik el, hiszen így leadhatja a benne feszülő vérmennyiséget, ez lecsökkenti a szülés 3. fázisának idejét, a komplikációk esélyét és az anya is kevesebb vért veszít
- sok kórházban azt hangsúlyozzák, hogy csak vészhelyzet esetén vágják le a babát azonnal a köldökzsinórról, hogy mielőbb elláthassák, újraélesszék, oxigént adhassanak neki. Azonban nincs az a jól felszerelt újszülött osztály, ami jobb esélyeket és több oxigént adna neki, mint a még pulzáló köldökzsinór. Csak abban az esetben jogos az azonnali elvágás, ha a köldökzsinór sérült és vérzik.
A köldökzsinór korai elvágásának hátrányai:
- hátráltatja a sikeres átállást
- légzési problémákat okoz (A foramen ovale egy átjáró a szív jobb kamrájából a bal kamrába. Ez magzati korban lehetővé teszi, hogy a vér kikerulje a tüdőt, hisz arra a méhen belül semmi szükség. Születéskor ez lezáródik, a tüdőbe áramlik a vér, beindul a légzés. Megfelelő vérmennyiség hiányában ebben a folyamatban zavar állhat be, légzéselégtelenség, abból meg oxigénhiány adódhat.)
- a csökkent vérmennyiség és oxigénhiány következtében különböző agyi károsodások léphetnek fel, ezek közé tartoznak: autizmus, hiperaktivitás, figyelemzavar, motorikus zavarok, anorexia és bulimia nervosa. (Ezek jó része az utóbbi évtizedekben megjelenő és rohamosan növekvő számban előforduló problémák, melyek eredete elvileg nem megmagyarázott. A gyógyszeriparnak persze nem érdeke, hogy kiderüljön, csupán annyit kellene tenni, hogy nem vágjuk el születés után egyből a köldökzsinórt, mert abból ugye nem lehet pénzt csinálni.)
Az viszont tény, hogy már a WHO, az Egészségügyi Világszervezet is kijelentette, hogy "a köldökzsinór kései elvágása, (vagy egyáltalán el nem vágása) a fiziológiailag helyes módja az újszülött kezelésének, és a korai elvágás az a beavatkozás, ami alátámasztásra szorul." Nem fordítva. Azaz a kései elvágás nem plusz vért ad, hanem a korai elvágás az, ami elveszi a babától azt a vérmennyiséget, amit természetes körülmények között megkaphatna. Amikor már nincs rá a babának szüksége, akkor magától lezárul vagy elvágható, addig viszont nagyon fontos kiegyensúlyozó szerepe van.
Ha már eltelt egy kis idő és a baba légzése is teljesen stabilan átállt, ez megtörténhet. Ekkor még mindig gondolkozhatunk abban, hogy ha még lehet, akkor azt a kis maradék köldökvért elraktároztathassuk, hisz ha mégis gond lenne, legyen meg minden ma rendelkezésre álló eszközünk a gyerekünk meggyógyítására. Itt további érvelésekkel találkozunk. A pro érveket mindenki ismeri, minden köldökzsinórvérbank honlapján nagyon szemléletesen feltüntetik őket. A legfontosabb: életet menthet. Nemcsak a babáét, de elvileg(!) más családtagét is. És azt elismerik, hogy egyelőre kevés betegséget gyógyít, de mivel az orvostudomány egyik legdinamikusabban fejlődő ágáról van szó, ezek száma folyamatosan gyarapodhat. Az ember még úgy is érzi, hogy a birka tömeg előtt jár ennek az eljárásnak az alkalmazásával; nyitott és előrelátó gondolkodásért majd évtizedek múlva milyen hálás lesz a gyermekünk.
Azonban az alábbi tények nincsenek megemlítve a csilli-villi honlapokon:
- még csak 20 év tapasztalat áll a legrégebbi köldökzsinórvérbank mögött is, nem tudni, hogy az őssejt meddig tárolható biztonsággal, és a hosszas tárolás után mennyire hasznosítható, azaz szaporítható. Erre egyetlen privát őssejtbank sem vállal garanciát, mivel nem is tud.
- nagyon limitált az őssejt felhasználhatósága, csak náhány betegséget sikerült eddig őssejt terápiával gyógyítani, Magyarországon egyetlen esetről, de nemzetközi szinten is mindössze 2500 ilyen esetről tudunk. (Ez eleve nem egy nagy szám az összlakosságra és a magas költségekre vetítve, semmiképp nem éri meg a nagy csinadrattát, de arról pláne nem szól a fáma, hogy ezek többségében idegen donortól származó őssejtet alkalmaztak.)
- őssejtek a felnőtt szervezetben, vérben, csontvelőben is vannak, a köldökzsinór csak az egyik lelőhelye.
- kevés őssejt nyerhető a köldökzsinórvérből, így csak bizonyos meretű befogadó szervezet számára adhat jó eséllyel gyoógyulást. A 100 ml-nyi köldökzsinórvér többnyire 20 kg-os súlyig használható, azaz mindössze gyermekkori transzplantációt tesz lehetővé, a legjobb esetben is maximum egy 40-50 kilós felnőtt kaphat gyógymódként köldökvér-őssejtet.
- nem minden őssejt alkalmas beültetésre, és nem minden betegséget lehet saját őssejttel gyógyítani. A veleszületett betegségek esetében a saját köldökzsinórvér-őssejtek értelemszerűen nem hozhatnak gyógyulást.
- nem veleszületett betegségek esetében sincs még tapasztalat a téren, hogy a saját lefagyasztott vagy a mástól adományozott, friss őssejtek transzplantációja hozna-e jobb eredményt, mivel jelenleg az köldökzsinórvérből nyert őssejt beültetések nagy részét nem saját, nem is rokonok, hanem idegenek őssejtjeivel vegzik.
- azt pedig mindenki tudja, hogy a lefagyasztás és az elraktározás drága, nagyon drága. Még a jövőbeni kutatások, fejlesztések figyelembevételével sincs arányban a lehetséges előnyökkel, felhasználási lehetőségekkel
A fentiek alapján nem csoda, ha úgy döntünk, köszönjük, de nem élünk a privát köldökzsinórvérbankok szolgáltatásaival. A "mindent meg akarok adni a gyermekemnek" érzést lovagolják meg, szinte rossz szülőnek érzi magát az, aki mondjuk anyagi okok miatt nem él ezzel a "soha vissza nem térő lehetőséggel". Pedig ha utanajárunk egy kicsit, rájövünk, hogy nem hagyunk ki semmit, csak azt, hogy jól lehúzzanak.
