Számos elmélet látott napvilágot arról, hogy azokra az evolúciós szükségletekre, melyek nem elégülnek ki csecsemő-, illetve kisgyermekkorban, az egyén élete során egyéb módon keres kompenzációt, ami mentális és társas problémákat eredményezhet. Ezért nagyon fontos lenne, hogy a gyermeknevelésben ne az intellektus, hanem az ösztönök vezéreljenek bennünket.
A babák hordozásával az egyik legjobb módszer van a kezünkben, mellyel megalapozhatjuk a stabil szülő-gyermek kötődést, és ezáltal biztosíthatjuk a kicsi szociális kompetenciáinak, személyiségének normális fejlődését.
Tények a babahordozásról
- A világ populációjának kétharmada, főleg Ázsia, Afrika, és Latin-Amerika tradícionális társadalmai még ma is hordozzák a kisbabáikat és totyogósaikat. Európában csak a 19. század kezdetén váltotta fel a hordozást a babakocsiban való tologatás.
- A biológusok megkülönböztetnek fészekhagyó, fészeklakó és szülőn csimpaszkodó fajokat. Az embert a szülőn csimpaszkodó fajok közé sorolják, az újszülötteknél megfigyelhető kapaszkodóreflex alapján. A babák számára a legtermészetesebb dolog, hogy anyjukhoz simulva, védett közegben ismerkednek a világgal.
- A kicsiknek még szükségük van az anyjuk vagy apjuk megnyugtató szemkontaktusára az első időkben, melyet ilyenkor még kétségbeesetten keresnek. A csecsemők kb. 22,5 cm távolságra látnak élesen, így csak akkor látják a gondozó ember arcát és mimikáját, ha karban tartják vagy hordozzák.
- Az előző okok miatt a gyerekeket nem szabad arccal kifelé hordozni az első 6 hónapban, mert nem tudják feldolgozni a sokféle ingert és túlstimulálást okoz.
- A hordozó ember szívverésének nyugtató hatása van a babára, mert az anyaméhben átélt ritmusra emlékezteti. A szoros fizikai kontaktus fokozza a babák biztonságérzetét és hosszú távon segíti őket, hogy függetlenné váljanak.
- Azok a gyerekek, akiket hordoznak, nyugodtabbak és kevesebbet sírnak. A mozdulatlanság, az ingerek, a ritmus hiánya félelemérzettel tölti el őket, hiszen a méhben töltött 9 hónap alatt ilyet soha nem éltek át. Ráadásul a kisbabáknak még nem alakult ki időérzékük, ezért kell mindent elkövetnünk, hogy azonnal reagáljunk sírásukra: megnyugtató közelségbe kerüljünk velük.
- A kisbaba szaglása hordozás közben természetes módon stimulálódik és fejlődik - már néhány nappal a születése után meg tudja különböztetni az anya illatát mások illatától. A kisbaba eleinte csak karban vagy a testen "tudja", hogy hol van!
- Ortopédiai kutatások bizonyítják, hogy a csípőizületek fejlődésére jó hatással van a hordozás, sőt: csípőficam esetében is kedvező hatással van a csontok fejlődésére a megfelelő hordozó használata.
- A kisbabák élvezik, hogy a felnőtt világ szemmagasságában lehetnek, ami segíti őket az utánzásban és tanulásban. Ha hordozzuk kisbabánkat, sokkal inkább bevonjuk a körülöttük zajló eseményekbe, míg a babakocsiban fekvő vagy ülő gyerekek többnyire ignorálva vannak a beszélgetéseknél. A társasági képességeket már a kezdetektől tanulnák/tanulják a gyerekek.
- Azok a gyerekek, akiket hordoztak, jobb motorikus tulajdonságokkal rendelkeznek és magasabb az idegi fejlettségi szintjük, jobb az egyensúlyérzékük.
- Ha elhatározzuk, hogy kisbabánkat hordozni fogjuk, ezzel a legjobbat adjuk meg számára: fejlődési szintjéhez igazított ingerek érik, fizikai képességei és érzékei optimális stimulálást kapnak, miközben sok kívülről jövő impulzus éri, melyeknek pozitív hatása van a fejlődésére.
